Zûrzavar gyötri szívünket
Türelmetlenül
Kimeríti a hitet, ami megvilágítja a sötétet
És megszabadít minket
A háborúnk láncaitól, és
a fájdalomtól, amit egykor úgy hívtunk:
Szerelem

A kétség mérge ejti rabul szellemünk
És vérzünk
Feladjuk a bizalmat, ami elvakított minket
És eltûnünk
A gyûlölet karmazsin szárnyai alatt
Ahol az elveszettek vannak biztonságban, amig nem szeretik egymást Újra

A sötétség szíve remény,
Hogy ott talállak téged
És ez a remény lesz
Szerelmünk rekviemje

Kétségbeesetten
Az öröm kígyójához imádkozunk
A kérdésekre megvan a válasz és próbálunk nem sírni
Amíg nem vagyunk biztosak abban, hogy a Szerelemért szenvedünk

Álmaink börtönében oly gyengék vagyunk
Az ígéret, ami megszegésre született
Még mindig kísérti álmainkat
És nem nyitjuk ki szemünket
Mert félünk, hogy ismét meghalnánk a szerelemért
 

A sötétség szíve remény,
Hogy ott talállak téged
És ez a remény lesz
Szerelmünk rekviemje

Ez az üdvözülés, amit keresünk, fog várni ránk ott,
A sötétség szívében, magányosan és ijedten
A halál ígéretével a szerelmünkre
A szerelmünkre

És most, hogy megszabadultunk
A mi édes szerelmünk láncaitól
Elvesztem - olyan elveszett vagyok

A sötétség szíve remény,
Hogy ott talállak téged
És ez a remény lesz
Szerelmünk rekviemje

Vegyél karjaidba
És énekeld nekem gyönyörû dalod

Ölelj, amíg eggyé nem válunk
És énekeld nekem gyönyörû dalod